Az iskola börtön? - Feldmár András véleménye

Feldmár András beszél a hvg.hu-nak börtönszerű iskolákról, cinkos szülőkről, élvezetről, életunalomról.
"Feldmár András: A szülő legyen a gyerek és ne az iskola cinkosa"

Valóban elnyom és megfélemlít az iskola? Elvárt szerepeket játszunk?
Miért fél egy szülő a gyerekétől? Mitől otthon az otthon?
ízelítő a cikkből és válaszok itt:

Büky Dorottya - Feldmár András: A barna tehén fia

hvg.hu: Szerinted a nevelésben is azt a hibát szoktuk elkövetni, hogy megpróbáljuk a gyerekekre erőltetni az általunk elvárt szerepeket. Ezt elég nehéz megúszni…

FA: A legtöbb szülő olyan, mint egy filmrendező. Van egy film, van egy gyereksztár, és az utóbbit állandóan b*szogatni kell, hogy játssza a „jó gyereket”. A gyerek ilyenkor elég reménytelennek látja az életet, mert senkit nem érdekel, milyen is ő maga. Egy gyerek mindig örül, ha tudja, számíthat a szüleire. Vekerdy Tamás mondta nemrég egy közös nyilvános beszélgetésünkön (és mélyen egyetértettem vele): a szülő dolga az, hogy a gyerek cinkosa legyen, soha ne vegyen fel pozíciót ellene. Soha ne legyen például az iskola cinkosa. Én azt mondtam a gyerekeimnek, ha nem tetszik az iskola, találunk másikat. Ha egy másik országba kell mennünk, akkor elmegyünk. Ha magántanuló akarsz lenni, az leszel, ha az iskola és közted nem jó a kapcsolat, az nem a te hibád.

hvg.hu: Ezt azért elég nehéz megtenni egy átlagos magyar szülőnek.

FA: Szerintem rettenetes ennek az ellenkezőjét tenni.

hvg.hu: Hogy menjünk szembe az iskolával, ami ráadásul most már erősen központosított, állami fenntartású intézmény?

FA: Ha probléma van, össze kell fogni más szülőkkel. Mondjuk meg lehet nyitni egy Waldorf iskolát. Az sem a mennyország, ott is harcolni kell a gyerekért. A gyerek érzi, ha harcolnak érte a szülei, még akkor is, ha az a harc nem hatékony. Az a legrosszabb, ha azt mondjuk, azt sugalljuk: „hát fiam, ez egy szar hely, de én is szar helyem dolgozom, ez van, meg kell szokni, a szar helyzetekben neked kell alkalmazkodnod”. Ezt én nem akarom mondani a fiamnak. Engedelmességre akarjuk tanítani a gyerekeket. Én soha nem tenném.

hvg.hu: A központosított, „aki nem lép egyszerre”-elvet erőltető magyar iskolarendszer egyik kulcsfogalma ma éppen az engedelmesség.

FA: Így lesz az iskolából börtön. A szülők beadják a gyereket a börtönbe, hiszen nekik is börtön a munkahelyük. Az iskola előkészíti a mai gyerekeket, hogy majd könnyen tudjanak dolgozni az akkori börtönökben.
(...)
hvg.hu: Egy szülő sem akar rosszat a gyereknek. A rosszá nevelés tudatlanságból ered? 

FA: Valószínűleg igen. A szülő elkezd félni a gyerektől és akkor vége a kapcsolatuknak.

hvg.hu: Félni a gyerektől?

FA: Általában azok a gyerekek lopnak, akiknek a szülei féltek, hogy a gyerek lopni fog. Azok a gyerekek lesznek szexuálisan kicsapongók, akiknek a szülei ettől féltek. A gyerek megvalósítja a szülők félelmét. És egyre rosszabb lesz a helyzet, mert meg kell büntetni a gyereket a tetteiért. És ezekben a körökben elvész a valódi kapcsolat. Amíg van kapcsolatom a gyerekkel, nem kellenek a szabályok. Azt mondom neki: „ne csináld, mert ez nekem rosszul esik!”. A gyerek megérti. De hülyeség rászólni, hogy „most már menj aludni, mert holnap iskola, fáradt leszel!”. Na és? Ha azt mondom a tini gyereknek, hogy „kérlek, este 10-re legkésőbb legyél otthon, mert izgulok érted, és ha késnél, akkor telefonálj!”, akkor ez még a kapcsolaton belül van. De ahol már merev szabályok vannak, megette a fene.

hvg.hu: Azt nyilatkoztad, hogy nincs annál jobb, mint egy jó család, de nincs annál rosszabb, mint egy rossz. Ezt sokan vitatják, mondván, hogy még egy rosszul működő család is jobb, mint intézetben felnőni.

FA: Inkább az otthon a kulcskérdés. Gyerekkoromban azt szerettem volna, ha otthon azok lennének, akikkel a leginkább akarok lenni. Nagyon szerencsétlenek, akik bárhol máshol inkább lennének, mint otthon. Az, hogy biológiailag az anyám méhéből jöttem és az apám ondósejtjei szikráztatták ez életemet, nem jelenti azt, hogy tartozom nekik valamivel. Miért lenne jobb egy olyan család, amihez nem akarok hazamenni, mert olyan cirkuszt csinálnak, amiben én nem akarok részt venni, mintha találnék néhány embert, akivel kellemes élni. Nagyon sajnálom azokat az embereket - gyerekeket vagy felnőtteket – akik nem szeretetnek hazamenni.

a teljes cikkért katt ide!

Mit gondolsz erről?

Feldmár András: Útmutató tévelygőknek 
Infóért katt ide                   Kölcsönözhető?


  

Vekerdy Tamás: Az iskola betegít?
 Tudj meg többet          Ki tudod kölcsönözni?

Csernus Imre véleménye a Facebook-ról, az Y generációról

Csernus Imre beszél a virtuális közösségekről, az Y generációról (a mai 18 évesektől a korai harmicasokig), új könyvéről.

Miért és mennyit posztolunk? Hogyan befolyásolják a közösségi oldalak az önértékelést és a szexuális viselkedést?
Ha bővebben érdekel a téma: kattints a hvg.hu-ra a teljes cikkért!
Egy kis ízelítő: "Egy gyönyörű országban élünk, búval baszottan" - interjú Csernus Imrével:

Csernus Imre legújabb könyve

Hvg.hu: A könyv javarészt az Y generáció szűrőjén keresztül keresi a megoldásokat a különböző élethelyzetekre. Azt írod, hogy ennek a generációnak nagyon fontos a közösség, de ennek megélése áttevődött a virtuális világba, miközben az olyan klasszikus értékek, mint a család, a vallás, vagy a hiteles politika meginogtak. Visszafordítható-e ez a folyamat, és ha nem, merre tart?

Cs. I.: Az Y generáció a virtuális térbe is csak önmagát teszi bele. Amikor elkezd posztolni azért, hogy lájkolják, valójában az is az önbizalomhiányra enged következtetni, csak ő ezt nem tudja.

Hvg.hu: A virtuális közösségi terek eleve erre kihegyezve jönnek létre?

Cs. I.: A közösségi tér ezt használja fel: az önmagában bizonytalan ember reakcióját, kommunikációját és frusztrációját. Mint ahogy megszületett a reklámpszichológia is. Az is egy tudatos manipulációsorozat. Aki befolyásolható, az manipulálható is, és azt racionális és emocionális szempontból is ki fogják használni és ugráltatni fogják.

Hvg.hu: A könyvben arról is írsz, hogy sokszor a kiposztolt fotók által prostituálódunk.

Cs. I.: Ha a virtuális térben prostituálom a testemet, az csak a belső világom egy jelképe, egy állapota. Azt jelzi, hogy van bennem egy rettenetes szeretetéhség. Azt szeretném, hogy elfogadjanak. A megfelelési vágy mindig abból fakad, hogy önmagamban bizonytalan vagyok, önmagamat nem fogadom el, nem szeretem és nem tisztelem.

Ezért mindig szükségem lesz olyan megnyilvánulásokra, amik kívülről jönnek. Hogy jól csinálom, ügyes vagyok, okos vagyok, vagy tehetséges vagyok. Az önmagában bizonytalan ember külső megerősítésekből táplálkozik, aminek a hatása ideig-óráig tart csak.

Hvg.hu: Hogy jutottunk el odáig, hogy egy mesterségesen kreált és manipulációra alkalmas tér legyen az a hely, ahol a visszaigazolásokat keressük, és nem egy hús-vér baráti társaságban, vagy a családon belül tesszük meg ugyanezt?

Cs. I.: Ez az öntudatlanság és a vakság eredménye. Az embereknek fogalmuk sincs róla, hogy csak annyi szeretetet és megbecsülést fognak kapni másoktól, amennyit maguknak adnak. Sokan azt hiszik, annyi tiszteletet kapnak majd a másiktól, amennyit neki adnak. Ez hazugság. Nem működik.

Hvg.hu: Te használod a Facebookot?

Cs. I.: Alig. Nincs rá szükségem.

Hvg.hu: Lehet egészségesen használni?

Cs. I.: Persze. Amikor görcsösen orrba-szájba posztolom, hogy nap mint nap mit teszek, akkor billenek át az egészséges határon.

tovább a hvg.hu-ra

És mit gondolsz minderről Te? 

Csernus Imre: A férfi
Infó a könyvről            Kölcsönözhető?

Tari Annamária: Y generáció
Nézz utána!             Ki tudod kölcsönözni?

Csernus Imre: A nő
Érdekel? Katt                Katalógus

Tari Annamária: Z generáció
Több infó itt                        Elérhető?