Feldmár András beszél a hvg.hu-nak börtönszerű iskolákról, cinkos szülőkről, élvezetről, életunalomról.
"Feldmár András: A szülő legyen a gyerek és ne az iskola cinkosa"
Valóban elnyom és megfélemlít az iskola? Elvárt szerepeket játszunk?
Miért fél egy szülő a gyerekétől? Mitől otthon az otthon?
ízelítő a cikkből és válaszok itt:
 |
| Büky Dorottya - Feldmár András: A barna tehén fia |
hvg.hu: Szerinted a nevelésben is azt a hibát szoktuk
elkövetni, hogy megpróbáljuk a gyerekekre erőltetni az általunk elvárt
szerepeket. Ezt elég nehéz megúszni…
FA: A legtöbb szülő olyan, mint egy filmrendező. Van
egy film, van egy gyereksztár, és az utóbbit állandóan b*szogatni kell,
hogy játssza a „jó gyereket”. A gyerek ilyenkor elég reménytelennek
látja az életet, mert senkit nem érdekel, milyen is ő maga. Egy gyerek
mindig örül, ha tudja, számíthat a szüleire.
Vekerdy Tamás mondta
nemrég egy közös nyilvános beszélgetésünkön (és mélyen egyetértettem
vele): a szülő dolga az, hogy a gyerek cinkosa legyen, soha ne vegyen
fel pozíciót ellene. Soha ne legyen például az iskola cinkosa. Én azt
mondtam a gyerekeimnek, ha nem tetszik az iskola, találunk másikat. Ha
egy másik országba kell mennünk, akkor elmegyünk. Ha magántanuló akarsz
lenni, az leszel, ha az iskola és közted nem jó a kapcsolat, az nem a te
hibád.
hvg.hu: Ezt azért elég nehéz megtenni egy átlagos magyar szülőnek.
FA: Szerintem rettenetes ennek az ellenkezőjét tenni.
hvg.hu: Hogy menjünk szembe az iskolával, ami ráadásul most már erősen központosított, állami fenntartású intézmény?
FA: Ha probléma van, össze kell fogni más szülőkkel.
Mondjuk meg lehet nyitni egy Waldorf iskolát. Az sem a mennyország, ott
is harcolni kell a gyerekért. A gyerek érzi, ha harcolnak érte a
szülei, még akkor is, ha az a harc nem hatékony. Az a legrosszabb, ha
azt mondjuk, azt sugalljuk: „hát fiam, ez egy szar hely, de én is szar
helyem dolgozom, ez van, meg kell szokni, a szar helyzetekben neked kell
alkalmazkodnod”. Ezt én nem akarom mondani a fiamnak. Engedelmességre
akarjuk tanítani a gyerekeket. Én soha nem tenném.
hvg.hu: A központosított, „aki nem lép egyszerre”-elvet
erőltető magyar iskolarendszer egyik kulcsfogalma ma éppen az
engedelmesség.
FA: Így lesz az iskolából börtön. A szülők beadják a
gyereket a börtönbe, hiszen nekik is börtön a munkahelyük. Az iskola
előkészíti a mai gyerekeket, hogy majd könnyen tudjanak dolgozni az
akkori börtönökben.
(...)
hvg.hu: Egy szülő sem akar rosszat a gyereknek. A rosszá nevelés tudatlanságból ered?
FA: Valószínűleg igen. A szülő elkezd félni a gyerektől és akkor vége a kapcsolatuknak.
hvg.hu: Félni a gyerektől?
FA: Általában azok a gyerekek lopnak, akiknek a
szülei féltek, hogy a gyerek lopni fog. Azok a gyerekek lesznek
szexuálisan kicsapongók, akiknek a szülei ettől féltek. A gyerek
megvalósítja a szülők félelmét. És egyre rosszabb lesz a helyzet, mert
meg kell büntetni a gyereket a tetteiért. És ezekben a körökben elvész a
valódi kapcsolat. Amíg van kapcsolatom a gyerekkel, nem kellenek a
szabályok. Azt mondom neki: „ne csináld, mert ez nekem rosszul esik!”. A
gyerek megérti. De hülyeség rászólni, hogy „most már menj aludni, mert
holnap iskola, fáradt leszel!”. Na és? Ha azt mondom a tini gyereknek,
hogy „kérlek, este 10-re legkésőbb legyél otthon, mert izgulok érted, és
ha késnél, akkor telefonálj!”, akkor ez még a kapcsolaton belül van. De
ahol már merev szabályok vannak, megette a fene.
hvg.hu: Azt nyilatkoztad, hogy nincs annál jobb, mint egy jó
család, de nincs annál rosszabb, mint egy rossz. Ezt sokan vitatják,
mondván, hogy még egy rosszul működő család is jobb, mint intézetben
felnőni.
FA: Inkább az
otthon a kulcskérdés.
Gyerekkoromban azt szerettem volna, ha otthon azok lennének, akikkel a
leginkább akarok lenni. Nagyon szerencsétlenek, akik bárhol máshol
inkább lennének, mint otthon. Az, hogy biológiailag az anyám méhéből
jöttem és az apám ondósejtjei szikráztatták ez életemet, nem jelenti
azt, hogy tartozom nekik valamivel. Miért lenne jobb egy olyan család,
amihez nem akarok hazamenni, mert olyan cirkuszt csinálnak, amiben én
nem akarok részt venni, mintha találnék néhány embert, akivel kellemes
élni. Nagyon sajnálom azokat az embereket - gyerekeket vagy felnőtteket –
akik nem szeretetnek hazamenni.
a teljes cikkért katt ide!
Mit gondolsz erről?
J.R.R. Tolkien: A babó
